Hirdetésperszonalizáció mobilokon

Az a képzet él még sok marketingesben is, hogy igazán jól a célközönséget még mindig csak a weben lehet megcélozni, s hiába terjednek a mobiltelefonok, mint potenciális hirdetési felületek, reklámhordozók, ott még túl nagy arányban rúgunk luftot a hirdetésekkel.

Valóban kétségtelen, hogy a web legnagyobb előnye a gyors technikai fejlődésével együtt természetesen fejlődő szuper finom targetációs lehetőség. A közösségi hálózatokon, de akár egy átlagos, megfelelő webanalitikai szolgáltatásokkal mért és szakszerűen kezelt honlapon is egyértelműen megállapítható, hogy a hirdető kiket érhet el: hány éveseket, milyen érdeklődési körűeket, milyen neműeket, sőt azt is tudjuk, az illető mit szeret a szabadidejében, milyen világnézete van, használ-e bankkártyát, mennyit keres, vásárol-e online és így tovább.

Egy jól felépített adatbázis kincseket is érhet – és ez a Facebook egyetlen reménye is, hogy a tőzsdei jelenléte tragédiából diadalmenetté váljék. A Facebook hirdetői szempontból egy meglehetősen részletes és még annál is nagyobb felhasználói adatbázis. A mobilfelületeken történő hirdetések esetében is nagyon pontos targetációra van lehetőség.

Az Apple által használt UDID kód minden eszközt egyedileg azonosított. Ezt a kódot már tavaly augusztustól nem ajánlja használatra az Apple. Két hónapja több millió ilyen kód került ki a hekkerek szerint az FBI egyik ügynökének laptopjáról. Bár a kódok előkerültek, valószínűleg más forrásból. A botrány hatására mindenesetre az Apple úgy döntött, végleg leszámol ezzel az egyedi azonosítási kóddal.

Ehelyett az Advertising Identifier, tehát hirdetői azonosítás nevű eszközt használják. A sajtó az Advertising ID miatt kémkedéssel is megvádolta az iOS-t, pedig a technika már régóta működik. Igaz, ez nem a nyilvánosság számára készült, hanem a hirdetőknek. Az ID tartalmazza a telefonszámunkat, a készülék adatait, szériaszámát, iTunes-felhasználónevünket, valamint információt arról, hogy milyen applikációkat használunk. Figyelik a cellainformációkat is, így betájolható, hogy a felhasználó merre él, merrefelé fordul elő gyakrabban.

Ami viszont kiverte a biztosítékot a személyes adatok védelmezőinél: az IDfA jelzést küld arról is, ha megnyitunk egy weboldalt. Természetesen hasonló alapelven működik az AdSense is: a Google DART cookie-k használatával követi, milyen oldalakat nézünk meg, milyen keresőkifejezések után kutakodunk a keresőoldalon, majd ezek alapján igyekszik az algoritmus profilt fölállítani rólunk.

Ha például mostanában gázszerelőt kerestem, minden AdSense-megjelenítő oldalon gázszerelők hirdetését látom majd. Az Apple rendszere is hasonlóképpen működik, a kérdés persze csupán az, hogy az információkra csak az algoritmusoknak van szükségük vagy ahhoz hús-vér emberek is hozzáférhetnek.

Hirdetői szempontból viszont nagyon is hasznos lehetőségről van szó: minél jobban tudunk egy hirdetést célozni, annál értékesebbé válik számunkra.

A hirdetői trendek szerint ma már szeretünk csak megvalósult kattintásért fizetni, a felületek tulajdonosai számára így minden olyan hirdetésünk, melyre nem kattintottak, fölöslegesen foglalta a helyet. Érdekükké vált, hogy csak azoknak mutassák a hirdetést, akik valószínűleg érdeklődnek is iránta, így nagyobb eséllyel kattintanak rá.

Mobiloknál külön probléma lehet a véletlen kattintás (főleg a játékok felületén), ami viszont értéktelen költés a hirdető számára. Mindenki jól jár, ha a reklámokat azok látják csupán, akiket tényleg érdekel – még a fogyasztó is, mert nem kéretlennek és fölöslegesnek, hanem hasznosnak találhatja a hirdetési felületeket.

Ennek ellenére kikapcsolható ez a követési lehetőség. Ahogyan a böngészőnkben is megtilthatjuk a sütifájlok készítését.