A jövő a kognitív számítógép

Az IBM tudósai bemutatták, hogy mit tartanak fontosnak a számítástechnika jövőbeli fejlődésében. Jelenleg ugyanis gépeink inkább nagy erejű számológépeknek tűnnek, amelyek rengeteg adatot dolgoznak fel, de képtelenek ezeket valóságosan megérteni és ezekből saját következtetéseket levonni.

Számítógépeink teljesítménye egyre nagyobb – de nem intelligensek. A kognitív számítástechnika ezen változtatna. Nem a fantáziavilág, hanem a valóság, hogy a számítógépek a jövőben érzékszervekkel rendelkezzenek, legyen ízlésük, szagoljanak és tapinthassanak. Mindez nem valami elképzelhetetlen lázálom, hanem természetes fejlődés. Már nem cél minél kisebb és kisebb eszközök létrehozása, hiszen a mai telefonjaink jóval bonyolultabbak és többet is tudnak, mint fiatal korunk számítógépei.

A cél, hogy végre a gépek ne csupán programozott tudásra legyenek képesek, hanem a mesterséges intelligencia révén meg is értsék a körülöttük lévő világot. Évekkel ezelőtt mutatták be az intelligens hűtőt, amely érzékelte, ha valami elfogyott, majd azonnal megrendelte a boltból, sőt ki is fizette a bankkártyánkkal. Többé nem kell bevásárolni sem, mert kiszállítják az ételt, sőt be is teszik a hűtőbe.

De az MI nem csupán erről szól, ez még szimpla programozás. Az igazán elképesztő az lenne, ha az információt nem csupán strukturálná és értelmezné a gép, hanem fel is kutatná, meg is értené. A végcél az, hogy a gépek úgy kommunikáljanak egymással, ahogyan mi, emberek tesszük ezt. Megértsék, amit mondunk, kameráikkal pedig felismerjék, amit csinálunk.

Ez egyrészt biztonsági okokból is remek lehet: ha a gép webkamerája látja, hogy rosszul vagyunk, mentőt hívhat, a térfigyelő pedig észreveszi a verekedő embereket az utcán. De a gép tanulhat is: az egymással kommunikáló, világhálózatba kapcsolat gépek mindegyike tudja azt, amit a másik megtanult. Értelmezik a körülöttük lévő világot, és megtanulnak válaszolni rá. A szagló, látó számítógép észreveszi, ha egy csecsemőt tisztába kell tenni, de ehhez alapvetően szükséges a jelenlegi képfelismerés javítása.

A YouTube már most felismeri az embereket és egyszerűbb tereptárgyakat, például az autókat a videókon. Ezt a képességet kell olyan szintre feljavítani, hogy a gépek ne csupán azt ismerjék fel egy felvételen, hogy hol vannak emberi arcok, hanem megismerjék az embereket, a mozdulataikból megértsék, milyen kedvük van, mit akarnak, sőt tanuljanak mindabból, amit látnak.

Az érintésre képes gép tudja, hogy milyen anyaghoz ér, a szagló pedig felismeri, ha füst van, parfümöt fújtunk magunkra vagy nedves szőrrel jött be a szobába a kutyánk. Hogy ennek nem lenne értelme? A jövő autója el sem indul, ha a sofőr lélegzete alkoholszagú... Az IBM azt ígéri, hogy öt év múlva egészen mások lesznek a számítógépeink, mint ma. De eközben igyekeznek megnyugtatni is: minden fejlesztést – legyen az most talán kissé ijesztő is – a mi érdekeinket szem előtt tartva készítenek.

Persze az ember ilyenkor elgondolkodik: a lőpor és a fegyverek sem rosszak önmagukban, de még egy vajazókést is lehet rossz célra használni. A kognitív számítógépek, a valódi, önfejlődésre képes mesterséges intelligencia óriási eredményeket érhet el az egészségügyben, egészen pontosan a diagnosztikában, de az is tény, hogy nagyban megkönnyítheti az életünket.

Ha többé nem kell majd beírni egy cikket, elég csupán kimondani, ha nem kell majd a kurzorral kattintani, elég csupán a megfelelő ikonra nézni, ha pedig az aktuális kedélyállapotunk alapján a számítógép eldönti, hogy milyen zenét rakjon be, lehet, hogy mindez csak jó bulinak tűnik.

Pedig teljes paradigmaváltásról van szó: egy intelligens, emberként gondolkodó számítógép sok ember munkáját el tudja majd végezni.

Egyelőre még távoli jövőnek tűnik, de a kitűnő érzékeléssel, szaglással, ízleléssel bíró gépek akár szakácsként is megteszik majd – mindig hibátlan pontossággal, grammra kimért sómennyiséget adagolnak majd az ételhez. A kérdés csupán az: elveszik-e így valami az élet sava-borsából?